Álljon itt még egy József Attila vers emlékül.
NEM ÉN KIÁLTOK
Nem én kiáltok, a föld dübörög,Vigyázz, vigyázz, mert megõrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtõzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fûszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddõ anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerû,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése